Költségcsökkentés

Amit ma egyik kedves ügyfelem, Ádám mesélt, teljesen letaglózott. Az egészben a legmeghökkentőbb, hogy az eset ma, 2016-ban történt meg, néhány nappal ezelőtt. 

Tudta, hogy vannak olyan régiók a világban, - köztük például Magyarországon is - ahol nem csak az adott ország hivatalos fizetőeszközével lehet fizetni?
Svájcban például már régóta használnak helyi pénzt a lokális gazdaság élénkítésére. Így egy-egy település vagy körzet az ott keletkezett profitot helyben tudja tartani, ezzel is a helyiek gyarapodását szolgálva. Magyarországon is volt erre kísérlet;  Sopronban a Kékfrank, Füreden a Balatoni-korona. A lényeg, hogy a sikeres kibocsátáshoz, forgalomba hozáshoz kellő számú céget és vállalkozást kell a városnak találni, amelyek a saját pénzt fizetőeszközként elfogadják. 
Már ez is elég alternatív megoldásnak  tűnhet, azonban van ennél még meglepőbb fizetőeszköz is, amivel éppen nemrég találkozott ügyfelem. 

A helyi fogyasztás sajátos fellendítése

Ádám Győr-Moson-Sopron megyében, dolgozik egy autógyár beszállítói üzemében beszerzési vezetőként. A nehéz munkahét után Ádám úgy döntött, hogy péntek délután kollégáival  egy sör mellett zárják a hetet egy helyi kiskocsmában. 
Miközben az asztalnál ültek és vártak, szemtanúi lehettek a helyi gazdaság fellendítésének egy sajátos módjának. A pultnál álló, látszólag törzsvendégnek számító szakállas úr a korsó sörét egy elegáns mozdulattal a pultra kitett csiszolókoronggal fizette ki. A csapos arca meg sem rándult, mintha a pontos forint összeget kapta volna, úgy tette a pult alá azt a korongot, amit Ádámék az üzemben is használnak. 
Most már érthető miért kell rendelni hétről-hétre. Szüksége van rá, mint helyi fizetőeszközre is. El is keresztelte a sajátos helyi devizát Óvári Csiszoló Korongnak.

De hol is van a helye egy csiszolókorongnak?

Mindenképpen ellenőrzött és dokumentált körülmények között szükséges a fogyóeszközök kiadása. A fogyás, a munkaerő létszáma és az eszközök értékének függvénye, hogy elegendő-e egy esetenként nyitvatartó kisraktár vagy folyamatosan üzemelő áruutánpótlás szükséges. Ez utóbbi esetben a költséghatékony megoldás, ha a folyamatot nem a drága élő emberi erőre, hanem eszközautomatára bízzuk. Hisz annak elég egy konnektor és a nap 24 órájában elérhető, rendelkezésre áll. 

Az automata egyszerűen kezelhető, kódrendszeres megoldásával másodpercre pontosan számon tartja, ki mikor hány darab eszközt vett ki, így elkerülhetőek a „potyára” kiadott eszközök, amelyeket később a helyi kocsmákban látunk viszont a pult alá rejtve… 

És mi lesz akkor a gazdaság élénkítéssel?
Azért sem kell aggódni.  Ugyanis ha megszűnik a fekete piac, és a lopások is abba maradnak, úgy a szerszámkereskedők is jól járnak, hiszen akik eddig a pult alól vásároltak, most náluk kell, hogy megvegyék az alkatrészeket. 

És talán a helyi kocsmáros se bánja, ha ettől kezdve csak Rákóczi vagy Mátyás mosolyog majd vissza a fizető vendégek kezéből! 

Kőházi Zoltán